1. Rossz diszperzió (színes foltok, csíkok)
Okok:
Pigment agglomeráció vagy elégtelen diszperzió.
Alacsony feldolgozási hőmérséklet, ami magas PE olvadékviszkozitást és gyenge pigment diszperziót eredményez.
Rossz kompatibilitás a pigment és a PE között.
Megoldások:
Használjon nagy-diszperziójú pigmenteket vagy felületkezelt pigmenteket- (pl. szilán/titanát kötőanyaggal kezelve).
Adjon hozzá diszpergálószereket (pl. kis-molekulatömegű-polietilénviaszt, sztearátokat).
Növelje a keverési hőmérsékletet (általában 160-220 fokkal PE esetén), és hosszabbítsa meg a keverési időt.
A diszperzió egyenletességének javítása érdekében a közvetlen pigment hozzáadása helyett használjon mesterkeveréket.
2. Migráció/vérzés (felületi ragadósság, szennyeződés)
Okok:
A pigmentek alacsony molekulatömege vagy alacsony polaritása, ami rosszul oldódik PE-ben.
Nem megfelelő kompatibilitás a pigment és a PE között, ami idővel a felszínre vándorol.
Megoldások:
Válasszon nagy{0}}molekuláris-tömegű szerves vagy szervetlen pigmenteket (pl. titán-dioxid, vas-oxid).
Kontrollálja a pigmentadagolást (általában 0,5%-nál kisebb vagy egyenlő; a túlzott mennyiségek növelik a migráció kockázatát).
Kerülje a kis-molekula-tömegű festékeket (pl. oldószeres festékeket), amelyek könnyen oldódnak PE-ben.
3. Rossz hőállóság (elszíneződés a feldolgozás során)
Okok:
A pigmentek nem megfelelő hőstabilitása (a PE feldolgozáshoz általában 180-220 fok szükséges).
Pigmentbomlás vagy oxidáció hő hatására.
Megoldások:
Válasszon 200 foknál nagyobb vagy egyenlő hőállóságú pigmenteket (pl. ftalocianin kék/zöld, kiváló minőségű azo pigmentek).
Adjon hozzá antioxidánsokat (pl. BHT, 1010), hogy csökkentse a termikus oxidációt.
Optimalizálja a feldolgozási feltételeket, hogy elkerülje a helyi túlmelegedést vagy a hosszan tartó magas hőmérsékletnek való kitettséget.
4. Gyenge fény-/időjárásállóság (fakulás, krétás a szabadban)
Okok:
A pigmentek alacsony UV-állósága.
A PE-termékek hosszú távú, kültéri napfénynek, páratartalomnak és hőnek való kitettsége-.
Megoldások:
Válasszon nagy-fényállóságú pigmenteket (pl. szervetlen pigmenteket, bizonyos kinakridontípusokat).
Adjon hozzá UV-elnyelőket (pl. UV-326, UV-531) vagy fénystabilizátorokat (pl. HALS).
Használjon felületi-bevonatú pigmenteket (pl. szilícium-dioxid-bevonattal).
5. Hatás a mechanikai tulajdonságokra (ridegség, szilárdságvesztés)
Okok:
Nagy pigmentrészecskeméret vagy túlzott adagolás, ami megzavarja a PE molekuláris lánc folytonosságát.
A pigmentekben lévő fémionok katalizálják a PE lebomlását.
Megoldások:
Kontroll pigmentadagolás (általában 2% vagy annál kisebb; nagyobb terhelések mechanikai tesztelést igényelnek).
Válasszon finom-szemcse-méretű, alacsony-fém-tartalmú pigmenteket (kerülje a rezet, cinket és más aktív fémeket).
Adjon hozzá antioxidánsokat a lebomlás lassításához.
6. Kölcsönhatás adalékanyagokkal (színtorzítás, gyenge stabilitás)
Okok:
Kémiai reakciók pigmentek és PE adalékok (pl. antioxidánsok, kenőanyagok) között.
Pigment kimosódás vagy adalékokkal való feloldódás.
Megoldások:
Tesztelje a pigmentek és az adalékanyagok kompatibilitását (kisebb{0}}próbák előzetesen).
Állítsa be az adalékrendszereket (pl. használjon semleges kenőanyagokat).
Kerülje a ként vagy halogéneket tartalmazó pigmenteket (reagálhat stabilizátorokkal).
